Semmihez sem fogható egy teljes napfogyatkozás látványa

Semmi sem készít fel a teljes napfogyatkozás látványára. Több mint egy órája történt, amikor ezeket a sorokat írom, de még mindig nem tértem magamhoz. Egy percre elsötétül minden. Teljesen libabőrös leszel, miközben mindenki sikoltozik körülötted. Csak egy gyűrűt látsz az életünket adó csillagból. És szabad szemmel nézheted, ahogy az élénkvörös plazmája kilóg a Hold pereme fölé. Döbbenetes.A kontinentális Európából 27 év után először látható teljes napfogyatkozást a spanyolországi Tarragonából néztem meg augusztus 12-én. A Földközi-tenger partján elterülő üdülővárosban 19:35-kor kezdte eltakarni a Hold a Napot: erre a pillanatra akkor már közel 2 órája vártam a tűző napon a tarragonai Rovira i Virgili Egyetem (URV) Sescelades campus parkolójában. Felesleges volt ennyire korán érkezni, amit az is jelzett, hogy én voltam az első ember a megfigyelőhelyen.Az egyetemi parkolóból tökéletes kilátás nyílik nyugati irányba a lemenő Napra és a Serralada Prelitoral Catalana hegységrendszerre, ami szerencsére nem elég magas ahhoz, hogy megakadályozza a totalitás megfigyelését. A nagyjából 100 méterrel a tengerszint fölött található domboldalon fél 8 körül már olasz hobbifotósok és spanyol kisgyermekes családok vettek körbe. Előttem két fotóállvány állt, az egyiken a Sony A7C II fényképezőgépem és egy napszűrővel szerelt Sigma 100-400 mm-es objektív, a másikon pedig a 360 fokban rögzítő Insta360 X5 kamerám. Előbbivel a Napot, utóbbival a környezet változását kívántam megörökíteni. Mindkettőt sikerült.A napfogyatkozás kezdete után még bőven érkeztek emberek. Mindenki a totalitásra várt; arra az itt kereken 1 perces időszakra, amikor a Hold teljesen eltakarja a Napot, és szabad szemmel láthatóvá válik a napkorona, a Nap több millió Celsius-fokos külső légköre. A totalitás az úgynevezett második kontaktussal (C2) kezdődött 20:29:27-kor, amikor a Hold már teljesen eltakarta a fotoszférát. A C2-t a gyémántgyűrű-jelenség előzte meg néhány másodperccel korábban, amikor a Nap még kibukk